Van remény. Ha az álmok összecsapnak, a vágyottak az ijesztőkkel mérkőznek, önvalónk a tét. Elrabolnak vagy megvédenek – magunktól. És muszáj győzedelmeskednie a jónak, máshogyan nem is lehet. Amióta ember az ember, kettős ellentétpár szorításában fejlődik. Jó és rossz. Mindkettő kölcsönösen feltételezi egymást, egyik nélkül nincsen meg a másik. És bármily elkeseredett is időnként az állás, van remény. Mert ha az se lenne, már csak az egyikkel kellene szembenéznünk, és nem mondok váratlant, ha a rosszra gondolok. Az Ink – Ha nem jő az édes álom egyfajta tündérmese az álmok birodalmában, amely tulajdonképpen bennünk létezik. A minket irányító erők csapnak össze benne, s attól még, hogy álmok álarcába-köpenyébe bújtatjuk őket, teljes mértékben ahhoz tartoznak, aminek magunkat érezzük: a gondolatainkhoz, az érzéseinkhez, a tetteinkhez. Minden lépésünk egyfajta álomvilágban megteendő mozdulat, hiszen bármit elérhetünk vele: jót, rosszat, s a kettő közti átölelhetetlen mezsgyét. És ne feledjük, sose feledjük, hogy mindig van remény. A mindenes Jamin Winans (író, rendező, vágó, zeneszerző, producer) független filmje a 2009. január 23-i Santa Barbara-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be. Az Ink egy tökéletes koncepciót majdnem tökéletesen megvalósító film a valóság határán, azon túl és onnan visszatérve. Története a végletekig leegyszerűsített, egy családi drámát jár körbe: John és Sarah egymásra találása; a boldogságban megszülető kislány; John munkabeli sikerei; Sarah tragikus elvesztése; a kislány, Emma elvétele apjától. Színtiszta valósághűség. Csakhogy a történet nem egészen ezt mutatja meg nekünk. Vagyis hát persze mozaikokban ezt is világosan, csakhogy ettől még nem lenne az Ink egy felnőtt, egyszerre romlott és romlatlan tündérmese ezer sebbel, fájdalommal, gyógyulással.
A film első fele unalmasnak, furcsának tűnhet, de ahogy kezd összeállni, egyre jobb lesz. Érdemes kivárni.
Itt megnézhetitek Online: Ha nem jő az édes álom. (2009) Feliratos!