Valahol, ahol a homály mély titkot takar,
Csupa érzelem vagy csak eszmezavar?
hol a képzelet szárnyra kel,
Ott a határ nem emberel.

Mint egy őrző angyal sikoltó segélykérése.
Az emberek felé, hogy változni kellene,
A sok álmodozás emberrontó cselekvés,
És aki ebbe benne lakozik, az nem kevés.

Álmodni jó, sőt, kell egy kis képzelet,
Hol Minden gyönyörű és Ettől lesz érdekes.
Ha nem vigyázol, elfognak álmaid.
S hurcolnak bármi áron vágyaid.

Álmodtam, álmodtál, álmodtunk.
Láttunk, figyeltünk, hallottunk.
Mintha megtörtént volna az az esemény,
Melyben azt hiszed, hogy élettelen lény.

Sokszor téveszme, de mégis hihetetlen
Agyunk mozzanata e hosszú életben.
Telik-múlik az idő kereke,
Mikor megáll, ott a mesének vége.

Itt maradt testünk nehéz földhöz kötve,
Itt hagyunk mindent e hosszú életbe`.
Család, barát, testvér,
búcsúztatták testét.

"Antal Ede Levente"