Szokatlanul felhős éjszaka volt. A hold is alig látszott... Sétáltam az udvaron és az eget bámultam. Furcsa fényeket láttam felvillanni, majd előbukkantak a fény forrásai. Apró lámpák mozogtak a felhők körül. Hirtelen szörnyű érzés fogott el, menekülnünk kell.. Futottam az emeletre, hogy anyunak és öcsinek is szóljak. Közben ők is észrevették, elkezdték összeszedni az állatokat. A földszintre menekítettük le őket.. Miután végeztünk, bezártuk az összes ablakot, ellenőriztük, hogy senki ne tudjon bejönni. Kimentem, hogy bezárjam a bejárati ajtót, de közben észrevettem, hogy elkezdett esni az eső. Kitartottam a kezemet és azt kiabáltam: Nem savas eső esik.