Szokatlanul felhős éjszaka volt. A hold is alig látszott... Sétáltam az udvaron és az eget bámultam. Furcsa fényeket láttam felvillanni, majd előbukkantak a fény forrásai. Apró lámpák mozogtak a felhők körül. Hirtelen szörnyű érzés fogott el, menekülnünk kell.. Futottam az emeletre, hogy anyunak és öcsinek is szóljak. Közben ők is észrevették, elkezdték összeszedni az állatokat. A földszintre menekítettük le őket.. Miután végeztünk, bezártuk az összes ablakot, ellenőriztük, hogy senki ne tudjon bejönni. Kimentem, hogy bezárjam a bejárati ajtót, de közben észrevettem, hogy elkezdett esni az eső. Kitartottam a kezemet és azt kiabáltam: Nem savas eső esik.

Böngésztem az interneten, mikor rátaláltam egy évek óta elveszettnek hitt barátom blogjára. Nagyon örültem, hiszen jó ideje nem hallottam felőle semmit. A blog nagyon szépen volt megcsinálva, sötét hangulat jellemezte. Elkezdtem olvasni a bejegyzéseket, de valami nem stimmelt... Találtam két videó is, amin a barátom szerepelt. Elindítottam az elsőt. Borzalmasan nézett ki, alig volt haja. Szomorú volt.. A videót kint vette fel a házuk előtt. Éjszaka volt, esett az eső.. Ő egy lépcsőn ült és közben cigizett. Beszélt dolgokról, de nem tudtam megjegyezni. Elindítottam a második videót is. Itt már nem volt haja, helyette egy zöld kendőt tekert a fejére. A videóban elmondta, hogy leukémiás.. Sírva fakadtam.