Egy bezárt kis szobában ébredtem. Rajtam kívül még 4 ismeretlen ember volt ott. A falak magasak voltak, feketére festették őket. Körülnéztem és 3 nagy fém ajtót láttam, amik előtt vöröses függönyök lógtak.  Semmilyen berendezés nem volt csak magas szekrények és egy kis fotelágy szörnyű állapotban. A többiek elmesélték, hogy kint szörnyen nagy tigrisek mászkálnak, arra várva, hogy megtaláljanak és széttépjenek minket. Hiába voltak ott a nagy fémajtók, olyan gyengének látszottak. Egy nagy tigris simán feltéphette... Próbáltam jól bezárni az ajtókat ás eltorlaszolni a bejáratokat nem sok sikerrel, majd felmásztunk néhányan a magas szekrényekre és várakoztunk, bár tudtuk ott sem leszünk biztonságban. Hallottuk a nehéz lépteket.. Majd a sikolyokat...

Egyedül vagyok az emeleten, mindenki a lenti lakásban van. Már kezd sötétedni, de még valamennyire világos van. Kinyitom az emelet bejárati ajtaját és kinézek. Az égbolt nagyon furcsán néz ki. Gyönyörű, ám egyben ijesztő is.... Rózsaszínes-lilás színek keverednek mindenhol, a felhők mintha folynának lefelé.. Furcsa citromsárgás gömbökkel van tele az ég. Nagyon félek.. Hirtelen a gömbök felrobbannak, futok, hogy becsukjam az ablakokat... Eszembejutott, hogy mindenki lent van, ezért lerohanok a lépcsőn és közben kiabálok.. Mindenki jól van? Anyu jön oda hozzám, teljesen nyugodt.. Azt mondja ezek csak gömbvillámok voltak...

Tesómmal a szobámban vagyunk. Furcsa, de nincsenek bútorok, csupán egy matrac hever a parkettán. Zenét hallgatunk, nálunk van anyu fehér laptopja.  Tesóm telefonál, mikor észreveszem, hogy a laptop néhány helyen sáros. Teljesen kiborulok, mert tudom, hogy anyu nagyon mérges lesz ránk amiért nem vigyáztunk a laptopjára. Próbálom lepucolni, de akármit csinálok nem jönnek le a foltok. Kimegyek a konyhába és nekiállok karamellás tejet csinálni.. De nem úgy, ahogy normál esetben kéne. Fogok egy tejkaramella cukorkát és belereszelem a tejbe... Szólok tesómnak, hogy menjünk le, ott biztos van olyan tisztítószer, amivel le tudom pucolni a laptopot. Közben anyu szobájából zajokat hallok. Talán már ő is az emeleten van? De mikor jött fel? Nem foglalkozom vele, lemegyek tesómmal. Belépek a bejárati ajtón, ahol anyu már várt minket. Azt mondta tesómnak, hogy majdnem megmérgezte. Egy üveg volt a kezében, benne valami átlátszó folyadék. Sírni kezdtem, majd eszembejutott, hogy valaki van az emeleten.. Akartam szólni anyuéknak, de eltűntek. Egyedül maradtam.. Közben már besötétedett. Az ablakon keresztül láttam, hogy egy furcsa kinézetű lány kúszik le a lépcsőn négykézláb... Egy fekete zsákot vonszolt maga után lefelé. Teljesen bepánikoltam. Nagyon gyorsan haladt, nem tudtam hová meneküljek. Már közeledett az ajtó felé. Nem látom az arcát, de biztos vagyok benne, hogy borzalmasan néz ki. Gyorsan becsukom a bejárati ajtót és bezárom. Kétszer fordítottam el a kulcsot a zárban. Közben már odaért... A kezeivel ütötte az ajtót.. Kiabáltam, hogy hagyjon békén, menjen el innen.. Tudtam, hogy sietnem kell, mert be fogja törni az ajtót.. Futottam a nagy szobába, ahol ki akartam mászni az ablakon.. De mi van, ha már ott vár?

Tél volt.. Rengeteg hó esett.. Egy kicsiny faluban sétáltam, mindenhol hatalmas, széles utcák nyíltak, amiken az emberek mind siettek valahova. A téli táj gyönyörű volt, miközben haladtam, egy nagy mézeskalács házikóra lettem figyelmes. Volt valami neve is, ami az ajtó fölé volt kiakasztva egy táblára, de nem láttam elég tisztán. Valamiféle pub lehetett.. Be akartam menni, nagyon vonzott az egész hangulata. Elindultam a bejárat felé, mikor megjelent az ajtó előtt egy magas, hófehér bőrű, fekete ruhás nő. Egy fekete kutya sétált mellette, ám néha mintha inkább ló lett volna. Nagyon furcsa volt. A nő elsétált mellettem és úgy döntöttem mégsem megyek be a mézeskalács házikóba, inkább a nővel sétálok tovább. Gyönyörűnek láttam.. Elkezdtünk beszélgetni, ha jól emlékszem a mézeskalács házikórol, hogy milyen csodás hely. Aztán lenéztem a kutyára, aki hűségesen sétált mellette. Ám hirtelen ismét egy lóra hasonlított. Egy pompás fekete paripára. Csak annyit mondtam: Én nekik szenteltem az életemet.