Egy magas elhagyatott, beomlott betonépületben találtam magam. Rajtam kívül még 4 másik ismeretlen ember volt ott. Az épület tele volt csapdákkal, ám ezek el voltak rejtve. Meg kellett találnunk a kiutat.... Valahogy oda került közénk az az ember, aki kitalálta és megtervezte ezt az egészet. Megkértem rá, hogy lőjjön le, mert tudtam, hogy csak álmodom és fel akartam ébredni. Elővett egy piros fegyvert és a fejemhez tartotta. Mikor meghúzta volna a ravaszt, a fegyver átváltozott műanyag játékfegyverré... Nem tudott lelőni, ott ragadtam a játékban.. Kénytelen voltam részt venni benne... Találtam egy hosszú botot.. Azzal tapogatóztam magam előtt, hogy tudjam hol van csapda.. Miközben egyre beljebb jutottam megláttam egy embert a magas falak között.. Halott volt. Csak ott lógott a semmiben...

Egy bezárt kis szobában ébredtem. Rajtam kívül még 4 ismeretlen ember volt ott. A falak magasak voltak, feketére festették őket. Körülnéztem és 3 nagy fém ajtót láttam, amik előtt vöröses függönyök lógtak.  Semmilyen berendezés nem volt csak magas szekrények és egy kis fotelágy szörnyű állapotban. A többiek elmesélték, hogy kint szörnyen nagy tigrisek mászkálnak, arra várva, hogy megtaláljanak és széttépjenek minket. Hiába voltak ott a nagy fémajtók, olyan gyengének látszottak. Egy nagy tigris simán feltéphette... Próbáltam jól bezárni az ajtókat ás eltorlaszolni a bejáratokat nem sok sikerrel, majd felmásztunk néhányan a magas szekrényekre és várakoztunk, bár tudtuk ott sem leszünk biztonságban. Hallottuk a nehéz lépteket.. Majd a sikolyokat...

# 01. Este volt. Felriadtam egy furcsa zajra. Megijedtem, ezért át akartam menni tesóm szobájába. Az ajtóig jutottam el. Nem bírtam tovább menni, mintha lebénultak volna a lábaim. Kínomba a falat próbáltam ütni, hátha felébred, de nem hallott engem. Szépen lassan elmúlt a bénulás. Felébresztettem tesómat, hogy valami nincs rendben, közben anyu is odajött hozzánk. Elmeséltem nekik, hogy furcsa hangot hallottam, átmentünk a szobámba.. A parketta egy kis téglalap alakban fel volt szedve, a helyén föld volt amiből répák nőttek ki..  Anyu teljesen ki volt akadva, hogy mit csináltam.. Minek ültettem répákat a szobám közepére? Eszembe jutott, hogy a törpenyulamnak szántam.

# 02. A víz alatt voltam, egy átlátszó, tengeralattjáró szerű gépben. Fölöttem egy lapos, korong alakú jármű lebegett. Nagyon félelmetes volt, ki akartam kerülni, de elkezdett magába szippantani. Szépen, lassan emelkedtem felfelé.. Furcsa volt, mert éreztem ahogy fölfelé húzza a testem.. Már majdnem ott voltam, mikor felébredtem.. Utána elég erős félelemérzett fogott el. Nehezen aludtam vissza.

Este volt, próbáltam aludni. Az ablakon furcsa villogó fény szűrődött be, de először nem foglalkoztam vele, mert biztos voltam benne, hogy csak egy autó fényei. Kis idő elteltével erős félelemérzet fogott el és rádöbbentem, hogy azok  bizony nem egy autó fényei.. Kipattatntam az ágyamból, át akartam futni a másik szobába, de elestem. Nem tudtam felkelni, a lábaim mintha lebénultak volna. Négykézláb próbáltam átkúszni a mellettem lévő szobába, de túl lassan haladtam. Próbáltam sikítani, de helyette gyenge nyöszörgés jött ki a torkomból.. Valahogy eljutottam az ajtóig, de nem tudtam tovább menni, mert az egész testem lebénult..

Böngésztem az interneten, mikor rátaláltam egy évek óta elveszettnek hitt barátom blogjára. Nagyon örültem, hiszen jó ideje nem hallottam felőle semmit. A blog nagyon szépen volt megcsinálva, sötét hangulat jellemezte. Elkezdtem olvasni a bejegyzéseket, de valami nem stimmelt... Találtam két videó is, amin a barátom szerepelt. Elindítottam az elsőt. Borzalmasan nézett ki, alig volt haja. Szomorú volt.. A videót kint vette fel a házuk előtt. Éjszaka volt, esett az eső.. Ő egy lépcsőn ült és közben cigizett. Beszélt dolgokról, de nem tudtam megjegyezni. Elindítottam a második videót is. Itt már nem volt haja, helyette egy zöld kendőt tekert a fejére. A videóban elmondta, hogy leukémiás.. Sírva fakadtam.

Fogalmam sincs hol vagyok, de sok ember van körülöttem. Beszélgetnek. Egy nőröl aki eltűnt.. Azt mondják az erdőben sétált, mikor egy erős zöld fényt látott. Elkezdett lebegni, megbénult, mikor a fény rávilágított. Majd eltűnt. Az emberek szerint, akit elvisz ez a fény, jó helyre kerül. Sokkal jobb helyre mint a mi bolygónk. Van, aki szerint viszont borzalmas hely vár rájuk... Én az utóbbinak hiszek és rettenetesen félek. Kinézek az ablakon, kezd sötétedni. Jobb lesz ha hazamegyek. A következő pillanatban az ágyban vagyok, de nem  a saját szobámban. Nem merek egyedül aludni, ezért áthívom az egyik ismerősömet. Fogom a kezét, olyan erősen szorítom, hogy biztosan fáj neki, de nem szól semmit. Közvetlenül az ágy fölött van egy tetőablak. A hátamon fekszem és idegesen bámulom az eget. Ma este szokatlanul sok rajta a csillag és rengeteg apró mozgó fényes dolgot lehet látni... Már majdnem sikerül aludnom, mikor hirtelen megjelenik a zöld fény. Megbénultam, nem tudok mozogni és úgy érzem mintha lebegnék. Annyira félek..

Egyedül vagyok az emeleten, mindenki a lenti lakásban van. Már kezd sötétedni, de még valamennyire világos van. Kinyitom az emelet bejárati ajtaját és kinézek. Az égbolt nagyon furcsán néz ki. Gyönyörű, ám egyben ijesztő is.... Rózsaszínes-lilás színek keverednek mindenhol, a felhők mintha folynának lefelé.. Furcsa citromsárgás gömbökkel van tele az ég. Nagyon félek.. Hirtelen a gömbök felrobbannak, futok, hogy becsukjam az ablakokat... Eszembejutott, hogy mindenki lent van, ezért lerohanok a lépcsőn és közben kiabálok.. Mindenki jól van? Anyu jön oda hozzám, teljesen nyugodt.. Azt mondja ezek csak gömbvillámok voltak...

Tesómmal a szobámban vagyunk. Furcsa, de nincsenek bútorok, csupán egy matrac hever a parkettán. Zenét hallgatunk, nálunk van anyu fehér laptopja.  Tesóm telefonál, mikor észreveszem, hogy a laptop néhány helyen sáros. Teljesen kiborulok, mert tudom, hogy anyu nagyon mérges lesz ránk amiért nem vigyáztunk a laptopjára. Próbálom lepucolni, de akármit csinálok nem jönnek le a foltok. Kimegyek a konyhába és nekiállok karamellás tejet csinálni.. De nem úgy, ahogy normál esetben kéne. Fogok egy tejkaramella cukorkát és belereszelem a tejbe... Szólok tesómnak, hogy menjünk le, ott biztos van olyan tisztítószer, amivel le tudom pucolni a laptopot. Közben anyu szobájából zajokat hallok. Talán már ő is az emeleten van? De mikor jött fel? Nem foglalkozom vele, lemegyek tesómmal. Belépek a bejárati ajtón, ahol anyu már várt minket. Azt mondta tesómnak, hogy majdnem megmérgezte. Egy üveg volt a kezében, benne valami átlátszó folyadék. Sírni kezdtem, majd eszembejutott, hogy valaki van az emeleten.. Akartam szólni anyuéknak, de eltűntek. Egyedül maradtam.. Közben már besötétedett. Az ablakon keresztül láttam, hogy egy furcsa kinézetű lány kúszik le a lépcsőn négykézláb... Egy fekete zsákot vonszolt maga után lefelé. Teljesen bepánikoltam. Nagyon gyorsan haladt, nem tudtam hová meneküljek. Már közeledett az ajtó felé. Nem látom az arcát, de biztos vagyok benne, hogy borzalmasan néz ki. Gyorsan becsukom a bejárati ajtót és bezárom. Kétszer fordítottam el a kulcsot a zárban. Közben már odaért... A kezeivel ütötte az ajtót.. Kiabáltam, hogy hagyjon békén, menjen el innen.. Tudtam, hogy sietnem kell, mert be fogja törni az ajtót.. Futottam a nagy szobába, ahol ki akartam mászni az ablakon.. De mi van, ha már ott vár?