Tél volt.. Rengeteg hó esett.. Egy kicsiny faluban sétáltam, mindenhol hatalmas, széles utcák nyíltak, amiken az emberek mind siettek valahova. A téli táj gyönyörű volt, miközben haladtam, egy nagy mézeskalács házikóra lettem figyelmes. Volt valami neve is, ami az ajtó fölé volt kiakasztva egy táblára, de nem láttam elég tisztán. Valamiféle pub lehetett.. Be akartam menni, nagyon vonzott az egész hangulata. Elindultam a bejárat felé, mikor megjelent az ajtó előtt egy magas, hófehér bőrű, fekete ruhás nő. Egy fekete kutya sétált mellette, ám néha mintha inkább ló lett volna. Nagyon furcsa volt. A nő elsétált mellettem és úgy döntöttem mégsem megyek be a mézeskalács házikóba, inkább a nővel sétálok tovább. Gyönyörűnek láttam.. Elkezdtünk beszélgetni, ha jól emlékszem a mézeskalács házikórol, hogy milyen csodás hely. Aztán lenéztem a kutyára, aki hűségesen sétált mellette. Ám hirtelen ismét egy lóra hasonlított. Egy pompás fekete paripára. Csak annyit mondtam: Én nekik szenteltem az életemet.