Fogalmam sincs hol vagyok, de sok ember van körülöttem. Beszélgetnek. Egy nőröl aki eltűnt.. Azt mondják az erdőben sétált, mikor egy erős zöld fényt látott. Elkezdett lebegni, megbénult, mikor a fény rávilágított. Majd eltűnt. Az emberek szerint, akit elvisz ez a fény, jó helyre kerül. Sokkal jobb helyre mint a mi bolygónk. Van, aki szerint viszont borzalmas hely vár rájuk... Én az utóbbinak hiszek és rettenetesen félek. Kinézek az ablakon, kezd sötétedni. Jobb lesz ha hazamegyek. A következő pillanatban az ágyban vagyok, de nem  a saját szobámban. Nem merek egyedül aludni, ezért áthívom az egyik ismerősömet. Fogom a kezét, olyan erősen szorítom, hogy biztosan fáj neki, de nem szól semmit. Közvetlenül az ágy fölött van egy tetőablak. A hátamon fekszem és idegesen bámulom az eget. Ma este szokatlanul sok rajta a csillag és rengeteg apró mozgó fényes dolgot lehet látni... Már majdnem sikerül aludnom, mikor hirtelen megjelenik a zöld fény. Megbénultam, nem tudok mozogni és úgy érzem mintha lebegnék. Annyira félek..

Egyedül vagyok az emeleten, mindenki a lenti lakásban van. Már kezd sötétedni, de még valamennyire világos van. Kinyitom az emelet bejárati ajtaját és kinézek. Az égbolt nagyon furcsán néz ki. Gyönyörű, ám egyben ijesztő is.... Rózsaszínes-lilás színek keverednek mindenhol, a felhők mintha folynának lefelé.. Furcsa citromsárgás gömbökkel van tele az ég. Nagyon félek.. Hirtelen a gömbök felrobbannak, futok, hogy becsukjam az ablakokat... Eszembejutott, hogy mindenki lent van, ezért lerohanok a lépcsőn és közben kiabálok.. Mindenki jól van? Anyu jön oda hozzám, teljesen nyugodt.. Azt mondja ezek csak gömbvillámok voltak...

Tesómmal a szobámban vagyunk. Furcsa, de nincsenek bútorok, csupán egy matrac hever a parkettán. Zenét hallgatunk, nálunk van anyu fehér laptopja.  Tesóm telefonál, mikor észreveszem, hogy a laptop néhány helyen sáros. Teljesen kiborulok, mert tudom, hogy anyu nagyon mérges lesz ránk amiért nem vigyáztunk a laptopjára. Próbálom lepucolni, de akármit csinálok nem jönnek le a foltok. Kimegyek a konyhába és nekiállok karamellás tejet csinálni.. De nem úgy, ahogy normál esetben kéne. Fogok egy tejkaramella cukorkát és belereszelem a tejbe... Szólok tesómnak, hogy menjünk le, ott biztos van olyan tisztítószer, amivel le tudom pucolni a laptopot. Közben anyu szobájából zajokat hallok. Talán már ő is az emeleten van? De mikor jött fel? Nem foglalkozom vele, lemegyek tesómmal. Belépek a bejárati ajtón, ahol anyu már várt minket. Azt mondta tesómnak, hogy majdnem megmérgezte. Egy üveg volt a kezében, benne valami átlátszó folyadék. Sírni kezdtem, majd eszembejutott, hogy valaki van az emeleten.. Akartam szólni anyuéknak, de eltűntek. Egyedül maradtam.. Közben már besötétedett. Az ablakon keresztül láttam, hogy egy furcsa kinézetű lány kúszik le a lépcsőn négykézláb... Egy fekete zsákot vonszolt maga után lefelé. Teljesen bepánikoltam. Nagyon gyorsan haladt, nem tudtam hová meneküljek. Már közeledett az ajtó felé. Nem látom az arcát, de biztos vagyok benne, hogy borzalmasan néz ki. Gyorsan becsukom a bejárati ajtót és bezárom. Kétszer fordítottam el a kulcsot a zárban. Közben már odaért... A kezeivel ütötte az ajtót.. Kiabáltam, hogy hagyjon békén, menjen el innen.. Tudtam, hogy sietnem kell, mert be fogja törni az ajtót.. Futottam a nagy szobába, ahol ki akartam mászni az ablakon.. De mi van, ha már ott vár?

Tél volt.. Rengeteg hó esett.. Egy kicsiny faluban sétáltam, mindenhol hatalmas, széles utcák nyíltak, amiken az emberek mind siettek valahova. A téli táj gyönyörű volt, miközben haladtam, egy nagy mézeskalács házikóra lettem figyelmes. Volt valami neve is, ami az ajtó fölé volt kiakasztva egy táblára, de nem láttam elég tisztán. Valamiféle pub lehetett.. Be akartam menni, nagyon vonzott az egész hangulata. Elindultam a bejárat felé, mikor megjelent az ajtó előtt egy magas, hófehér bőrű, fekete ruhás nő. Egy fekete kutya sétált mellette, ám néha mintha inkább ló lett volna. Nagyon furcsa volt. A nő elsétált mellettem és úgy döntöttem mégsem megyek be a mézeskalács házikóba, inkább a nővel sétálok tovább. Gyönyörűnek láttam.. Elkezdtünk beszélgetni, ha jól emlékszem a mézeskalács házikórol, hogy milyen csodás hely. Aztán lenéztem a kutyára, aki hűségesen sétált mellette. Ám hirtelen ismét egy lóra hasonlított. Egy pompás fekete paripára. Csak annyit mondtam: Én nekik szenteltem az életemet.

Sajnos mostanában nem nagyon emlékszem arra, hogy mit álmodok, csak néhány részletre, de pár mondatos bejegyzést nem szeretnék írni, így inkább hoztam nektek egy kis érdekességet az álomcsapdáról.

Valamikor régebben az észak-amerikai indián törzsek találták fel az álomfogót abban a reményben, hogy elűzi a rossz álmokat, és megtartja a jókat. Az ókori történetek ezt igazolják, és igazat adnak az ősi törzseknek, miszerint segít a nyugodtabb alvásban, és elzavarja a fejünkbe „belépni” készülő rossz álmokat. Az eredeti neve, amin csak kevesen ismerik, az álomcsapda, a nevet az ojibwa törzs adta neki. Manapság számtalan cég gyárt ilyen kör alakú, tollakkal és gyöngyökkel díszített tárgyakat, amelyek még mindig hatalmas népszerűségnek örvendenek, de már csak mint dísztárgy használják leginkább.

Este volt, a szobámban voltam. A csillagokban gyönyörködtem, mikor feltűnt négy, gyorsan mozgó, kör alakú sárga fény az égen. Először egy négyszöget alkotva mozogtak, majd az egyik elhúzott a többitől. Nagyon megijedtem, becsuktam az ablakot és elfutottam. Hogy hová azt nem tudom, mert ez után felébredtem és szörnyű félelem érzetem volt. Elég nehezen tudtam visszaaludni, folyton a velem szemben lévő ablakot bámultam.. Azt hiszem nem ártana rá szerelnem egy sötétítő függönyt....
Tegnap este ismét ugyanezekkel a fényekkel álmodtam.
Nappal volt, talán nyár lehetett.. Valami utcai karneválra indultam. Egy zebrán kellett átmennem, hogy a túloldalon csatlakozhassak a tömeghez. Miközben sétáltam észrevettem, hogy többen az eget bámulják. Felnéztem és megjelentek azok a fények. Nem tudtam megszámolni hányan voltak. Sajnos hamar felébredtem, így nem volt folytatás, vagy csak nem emlékszem rá :)

Az oldalamon feküdtem, a fal felé fordulva. Ébren voltam, de csukva volt a szemem. Furcsa, erős búgó hangot hallottam. Ki akartam nyitni a szemem, de nem sikerült. Nem tudtam mozogni, sem kiabálni hiába erőlködtem. Teljesen megbénult a testem. A szívem majd kiugrott a helyéről. Szörnyű érzés volt. A hang tovább erősödött, közben úgy éreztem, mintha a hátam mögött valaki figyelne. Magas volt és egyre közelebb hajolt. Hallottam ahogy lélegzik. Hirtelen elkezdtem megnyugodni, de mozdulni továbbra sem tudtam... Nem tudom mennyi ideig tartott ez az állapot, de elég hosszúnak éreztem. Az alak eltűnt, sikerült kinyitnom a szemem, tudtam mozogni.
Sokszor előfordult velem ilyen, de eddig mindig csak akkor, ha a hátamon feküdtem és ennyire soha sem volt ijesztő.. Utána néztem a neten és meglepő, de rengeteg bejegyzést találtam olyan emberekről, akik átéltek már hasonlót.
Az orvosok nevet is adtak a jelenségnek: Alvásparalízis. Röviden egy kis összefoglaló, hogy mi is ez:
A páciens tudatánál van, például érez szagokat és hall hangokat is a külvilág felől, akarata sem korlátozott, mégis képtelen megmozdulni. A jelenség általában néhány másodpercig tart, de akár percekig is tarthat, ami alatt a beteg növekvő félelmet és kiszolgáltatottságot érez, vagy rémisztő hallucinációkat él át. A test vagy testrészek megmozdítása érdekében kifejtett nagy erőlködés esetenként fantommozgást is eredményezhet. Ebben az esetben az ember úgy érzi, hogy sikerült megmozdulnia vagy megmozdítania valamelyik testrészét, miközben látja, hogy az továbbra is mozdulatlan.
Ha szeretnél többet megtudni erről kattints: Alvásparalízis
Aki még nem élte át, nem tudja mennyire rémisztő. Annyira élethű az egész.

Ősz volt. A talajt barna, rothadó levéltakaró fedte. Egy erdőben voltam. Körülöttem ismeretlen nők álltak, középkori ruhába öltözve. Nem tudtam kik ők, vagy mit akarnak.. Talán én is közéjük tartoztam? Velük kellett mennem, de nem akartam. Elfutottam. Az eső elkezdett szakadni. Egy magas sziklánál térdeltem és órákon át a felhőket néztem. Úgy éreztem mintha lebegnék. Csurom víz voltam... Rámtaláltak.. Azt akarták, hogy találjam ki hová tartoznak... Velük kellett mennem.. A fákon halott egerek lógtak, a talaj is tele volt velük, véreztek. Megijedtem. Vajon mi történhetett? Tovább mentünk. Egy tisztásra értünk, mikor a semmiből előkerült egy sárga kígyó. Megmarta az egyik királynőt, aki már nem is hasonlított önmagára... Hirtelen elővettem egy tűt és megszúrtam vele a királynőt. Hogy mi történt utána? Talán sosem fog kiderülni...