Este volt, próbáltam aludni. Az ablakon furcsa villogó fény szűrődött be, de először nem foglalkoztam vele, mert biztos voltam benne, hogy csak egy autó fényei. Kis idő elteltével erős félelemérzet fogott el és rádöbbentem, hogy azok  bizony nem egy autó fényei.. Kipattatntam az ágyamból, át akartam futni a másik szobába, de elestem. Nem tudtam felkelni, a lábaim mintha lebénultak volna. Négykézláb próbáltam átkúszni a mellettem lévő szobába, de túl lassan haladtam. Próbáltam sikítani, de helyette gyenge nyöszörgés jött ki a torkomból.. Valahogy eljutottam az ajtóig, de nem tudtam tovább menni, mert az egész testem lebénult..

Valahol, ahol a homály mély titkot takar,
Csupa érzelem vagy csak eszmezavar?
hol a képzelet szárnyra kel,
Ott a határ nem emberel.

Mint egy őrző angyal sikoltó segélykérése.
Az emberek felé, hogy változni kellene,
A sok álmodozás emberrontó cselekvés,
És aki ebbe benne lakozik, az nem kevés.

Álmodni jó, sőt, kell egy kis képzelet,
Hol Minden gyönyörű és Ettől lesz érdekes.
Ha nem vigyázol, elfognak álmaid.
S hurcolnak bármi áron vágyaid.

Álmodtam, álmodtál, álmodtunk.
Láttunk, figyeltünk, hallottunk.
Mintha megtörtént volna az az esemény,
Melyben azt hiszed, hogy élettelen lény.

Sokszor téveszme, de mégis hihetetlen
Agyunk mozzanata e hosszú életben.
Telik-múlik az idő kereke,
Mikor megáll, ott a mesének vége.

Itt maradt testünk nehéz földhöz kötve,
Itt hagyunk mindent e hosszú életbe`.
Család, barát, testvér,
búcsúztatták testét.

"Antal Ede Levente"

Böngésztem az interneten, mikor rátaláltam egy évek óta elveszettnek hitt barátom blogjára. Nagyon örültem, hiszen jó ideje nem hallottam felőle semmit. A blog nagyon szépen volt megcsinálva, sötét hangulat jellemezte. Elkezdtem olvasni a bejegyzéseket, de valami nem stimmelt... Találtam két videó is, amin a barátom szerepelt. Elindítottam az elsőt. Borzalmasan nézett ki, alig volt haja. Szomorú volt.. A videót kint vette fel a házuk előtt. Éjszaka volt, esett az eső.. Ő egy lépcsőn ült és közben cigizett. Beszélt dolgokról, de nem tudtam megjegyezni. Elindítottam a második videót is. Itt már nem volt haja, helyette egy zöld kendőt tekert a fejére. A videóban elmondta, hogy leukémiás.. Sírva fakadtam.

Álmaim rémlénye ébreszt a vad sötétben.
Forgó, halkan üvöltő szoba, én középen.
Lepedőt szorítva, szédelegve tápászkodom fel.
Száraz ajkaim kapuja minden üvöltést elnyel.
A kilincs tenyerembe mar,
testem elúszik a falon.
Árnyam szabadulni akar,
de kirántom az ablakon.
Nézem mint száll a fekete égen,
majd elnyeli a vörösen izzó hold.
Egy gyenge sugarat dob nékem,
s lábam bárány fellegeket old.
Felfutok hát, fel a gondok elől,
el ebből a zajos betonrengetegből.
Arcom mosom szürke bőrén e hatalmas, gömb lénynek.
Kráterben ülve látom, kik most lentről reá néznek,
Fényét a milliónyi apró létnek.
S e fények összemosódva szépek.
Egyként táncolnak a vak sötétben,
ütemre villogva, egymás lábára lépnek.
S én itt ülök egyedül, mind ettől messze,
pedig szívem is fénnyé lenni szeretne.
Én naiv leugrok a holdról,
e szürke óriás foltról.
Langyos vízbe csobbanva térek végre észhez.
Csempék gúnyosan csattognak a falon,
a vízmelegítő lángot ordít amott,
tusrózsa rondít arcomba, lassan ébredni kéne!

Van remény. Ha az álmok összecsapnak, a vágyottak az ijesztőkkel mérkőznek, önvalónk a tét. Elrabolnak vagy megvédenek – magunktól. És muszáj győzedelmeskednie a jónak, máshogyan nem is lehet. Amióta ember az ember, kettős ellentétpár szorításában fejlődik. Jó és rossz. Mindkettő kölcsönösen feltételezi egymást, egyik nélkül nincsen meg a másik. És bármily elkeseredett is időnként az állás, van remény. Mert ha az se lenne, már csak az egyikkel kellene szembenéznünk, és nem mondok váratlant, ha a rosszra gondolok. Az Ink – Ha nem jő az édes álom egyfajta tündérmese az álmok birodalmában, amely tulajdonképpen bennünk létezik. A minket irányító erők csapnak össze benne, s attól még, hogy álmok álarcába-köpenyébe bújtatjuk őket, teljes mértékben ahhoz tartoznak, aminek magunkat érezzük: a gondolatainkhoz, az érzéseinkhez, a tetteinkhez. Minden lépésünk egyfajta álomvilágban megteendő mozdulat, hiszen bármit elérhetünk vele: jót, rosszat, s a kettő közti átölelhetetlen mezsgyét. És ne feledjük, sose feledjük, hogy mindig van remény. A mindenes Jamin Winans (író, rendező, vágó, zeneszerző, producer) független filmje a 2009. január 23-i Santa Barbara-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be. Az Ink egy tökéletes koncepciót majdnem tökéletesen megvalósító film a valóság határán, azon túl és onnan visszatérve. Története a végletekig leegyszerűsített, egy családi drámát jár körbe: John és Sarah egymásra találása; a boldogságban megszülető kislány; John munkabeli sikerei; Sarah tragikus elvesztése; a kislány, Emma elvétele apjától. Színtiszta valósághűség. Csakhogy a történet nem egészen ezt mutatja meg nekünk. Vagyis hát persze mozaikokban ezt is világosan, csakhogy ettől még nem lenne az Ink egy felnőtt, egyszerre romlott és romlatlan tündérmese ezer sebbel, fájdalommal, gyógyulással.
A film első fele unalmasnak, furcsának tűnhet, de ahogy kezd összeállni, egyre jobb lesz. Érdemes kivárni.
Itt megnézhetitek Online: Ha nem jő az édes álom. (2009) Feliratos!

A tudatos álmodás az álmodás egy fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően bármely elemét befolyásolhatja vagy meghatározhatja. A tudatos álmot éber álomnak, tiszta álomnak vagy (az angol lucid dream kifejezésből) lucid álomnak is nevezik. Az éber álmodás egyaránt lehet spontán, vagy szándékosan előidézett élmény.

A tudatos álmodás megtapasztalásához többféle módszer áll rendelkezésre, közös jellemzőjük, hogy a személy tudatát, gondolkodását felkészíti az álombéli tudatosságra, a tudatra ébredésre. A legegyszerűbb, leggyakoribb és egyben leginkább sikerrel kecsegtető módszer az úgynevezett „valóságteszt”. Az alany a mindennapi helyzetekben, például vásárláskor, utcán sétálva, táplálkozás, tisztálkodás közben stb. megvizsgálja saját magát, gondolkodását és környezetét, hogy olyan körülményeket találjon, amit esetleg csak álmodás vagy épp nem álmodás közben tapasztalhat. Ez a szokása előbb-utóbb álmában is előjön, ahol álom állapotra utaló jeleket fog felfedezni, s ez előidézheti a tudatos álmot.

Sziasztok! Elnézést, hogy ennyi ideig nem volt elérhető az oldal. Ennek az volt az oka, hogy próbáltam valamiféle kinézetet varázsolni, de borzalmas lett minden. Elrontottam az egészet, viszont se időm, se kedvem nem volt helyrehozni. Rá kellett jönnöm, hogy nekem nem megy a design készítés, így nem is fogok többet evvel szenvedni. Végülis nem az a fő egy oldalon. Maradok az egyszerű hátteres megoldásnál.Írni nem tudom mikor fogok, mert már jó ideje nem emlékszem az álmaimra. Úgy döntöttem, hogy mostantól fogok hozni könyv és filmajánlókat. Persze csak olyat, ami valamilyen szinten kapcsolatban áll az álmokkal :)

Samantha Shannon: Csontszüret ▴ Itt rendelheted meg
2059-ben járunk. A világ nagyvárosai a Scion erőszakszervezet befolyása alatt állnak. Paige Mahoney a londoni Hét Pecsét fedőnevű bűnüldöző szervnek dolgozik. Feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Paige ugyanis egy álomjáró, akit miután letartóztatják, egy még sötétebb és gonoszabb erő keríti hatalmába, mint a Scion. Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a legmegátalkodottabb bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok álomjárókat toboroznak a hadseregükbe. Paige mentora és kiképzőtisztje egy Warden nevű alak, aki mestere és egyben halálos ellensége is lesz. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie Warden elméjébe, és felfedni a titkát…